A kontaktlencse rövid történeteA kontaktlencse gyártás az elmúlt 50 évben hatalmas fejlődésen ment át, és ez a fejlődés a mai napig tart. Az 1960-as évek elején fejlesztették ki a hidrogél alapanyagot, mely a korábbi kontaktlencsék után hatalmas áttörésnek számított.A hidrogél lencsék magas víztartalmúak, oxigén áteresztésük a víztartalom függvényében változik. Minél magasabb a lencse víztartalma, annál jobb. Napi viselési idejük általában 12-14 óra. Hátrányuk, hogy könnyebben kiszáradhatnak, ami a nap végére diszkomfort érzést válthat ki, főleg a képernyő előtt dolgozóknál. Az alacsonyabb oxigén áteresztés miatt ezeknél a lencséknél fel sem merülhet, hogy viselőjük, aludjon benne. Így, a diszkomfort érzet és az alacsonyabb oxigén áteresztés igényt teremtett az újfajta alapanyag, a szilikon-hidrogél lencse kifejlesztésére.A szilikon-hidrogél kontaktlencsék kiemelkedően jó légáteresztők. Ez az alapanyag lehetővé teszi, hogy relatíve alacsony víztartalom mellett ötször több oxigén jusson a szemhez, mint a hagyományos lágy (hidrogél alapú) kontaktlencséknél. Lencsetípustól függően akár éjszakai viselésre is alkalmasak lehetnek.